Segédedző

Ezen elemzés fő aspektusa a Liverpool pozíciós játékának elemzése lesz. Alapvetően egy 4-2-3-1-es rendszerről van szó, amely Klopp kedvence, Németországban is ezt a szisztémát alkalmazta. Védekezésben a rendszer megmarad, támadásban azonban inkább egy 2-4-4/4-2-4-szerű alakzatra hajaz. A legtöbb esetben a szélsőhátvédek (SZH) adják a szélességet mindkét oldalon, így a szélsők (SZ) a félterületben helyezkednek el (Coutinho-Firmino-Lallana stb.). Ennek előnye, hogy az ellenfél szélsőit mély védekezésre kényszeríti, gyakran előfordulhat akár 6-fős védelmi vonal is. Ez területet nyithat a félterületben a kreatívabb játékosok számára.

Előnyei ellenére sokszor azonban ez okozza a problémát a Pool labdabirtoklásában: ahogy a SZH-ek szélességet adnak, a fedezőárnyék (az a terület, amelyet egy játékos úgymond "levédekezik") segítségével könnyen le lehet zárni a félterület felé vezető passzsávokat, így a SZH-ek gyakran kénytelen megfordulni a labdával, és hátrafelé passzolni a középhátvédek (KH) irányába, amely egy steril, vertikalitás mentes labdabirtokláshoz vezet. 

Ennek megakadályozása érdekében lehet hatékony módszer a hamis szélsőhátvédek használata (fordított piramis alakzat létrehozása). Ezen módszer legnagyobb előnye, hogy a SZ-k adnak szélességet, ahol ki tudják használni 1v1 elleni képességeiket. 

Egy másik probléma, hogy a pozíciós játékuk gyakran túl gyors, így túl nagy területek keletkeznek az egyes csapatrészek között, tehát a pozícionális struktúra szétesik, főleg függőleges irányban (vertikális kompaktság). E nélkül nem lehet hatékonyan visszatámadni, amely szintén egy hatalmas gond lehet (Guardiola 15 passzos szabálya: a labdabirtoklás során minimum 15 passznak kell lennie ahhoz, hogy mindenki el tudja foglalni az optimális támadó pozíciót, így egy olyan stuktúrát hozva létre, amely problémamentesen vált át támadásból védekezésbe -> megtartva a vertikális kompaktságot!) 

Már Klopp is említette, hogy a Pool kifejezetten rosszul használja a pálya gyenge oldalát labdabirtokláskor. Ez a vízszintes irányú labdajáratás (horizontális cirkuláció) hiánya, amely során hatékonyan lehetne vertikális passzsávokat megnyitni (mint a pozíciós játék egyik alapvető eleme). Ezt ki lehet javítani, ám jobb támadó alakzat, valamint rengeteg edzés szükségeltetik még hozzá. 

Pozíciós játékuk egyik nagy problémája a túl sok mozgás. Ezalatt azt értem, hogy a játékosok sokszor túl sokat mozognak, ahelyett, hogy elfoglalnának bizonyos területeket a pályán. Így könnyebb az ellenfelek számára a védekezés is (követő emberfogás -> még ha a mozgásban lévő játékos meg is kapja a labdát, az agresszív védekezés nem engedi, hogy megfoduljon a labdával), valamint sokkal nehezebb megnyitni bizonyos passzsávokat anélkül, hogy a játékosok konstansan elfoglalnának előre meghatározott területeket (pl. szélső a szélen, középpályás a félterületben az ellenfél védővonalai között stb.). 

Amit még nagyon lehet hiányolni, az az agresszió hiánya a középhátvédektől labdabirtoklás során. Nem lépnek be a labdával még akkor sem, amikor lenne rá lehetőségük (inkább megvárják a KP-okat amíg visszalépnek, ami sterilizálja a passzjátékot). Ezen támadási elem nagy előnye, hogy az ellenfelet a védekező alakzat megváltoztatására kényszeríti (valakinek meg kell támadnia a labdást), amely a megfelelő helyezkedéssel (védővonalban való helyezkedés!) passzsavok megnyílásához vezethet. Azonban ennek hiánya főleg szervezési dolgokba ütközik, mivel a KP-ok gyarkan túl távol vannak a KH-ektől, így azok nem tudnak belépni, mivel a KP-ok nem tudják hátul bepótolni a KH-ek felszabaduló helyét (ez azért fontos, mert a támadó alakzatnak mindig készen kell állnia egy esetleges labdavesztésre). 

Íme pár kép: (jelölések -> L: bal, R: jobb, CB: középhátvéd, LB-RB: szélsőhátvéd, CM: középhátvéd, W: szélső, CF: csatár, CAM: támadó középpályás)

Labdajáratás 4-4-2-es védekezés ellen. Henderson (RCM) kilép a szélre, Coutinho-Firmino-Lallana (LW-CAM-RW) a közepet és a félterületet foglalja el, habár magasabban kellene helyezkedniük a védővonalak között, így képesek lennének agresszív beindulásokat végezni az ellenfél védővonala mögé. Ezen kívül egy szép példája annak, hogy a középhátvédek nem agresszívak, mivel Lovren (RCB) sem lép be a labdával (pedig megtehetné), hanem inkább a szél felé passzol. 

Rossz pozícionális struktúra, a KP-ok távol vannak egymástól, összességében rossz összeköttetések a játékosok között, valamint hiányzik a támadó alakzat labda zónájába való eltolódása (ladbás oldal túltelítése, így másik oldalon terület nyitása..). Coutinho (LW) magasabban, míg Firmino (CAM) és Henderson (RCM) mélyebben kellene, hogy helyezkedjen, Firmino a középen teljesen üres területet foglalná el (várna a passzsáv megnyílására), Henderson pedig a horizontális labdajáratás lehetőségét adná meg a jobb oldal irányába. 

​

Labdakihozatal nyomás alatt, Sakho (LCB) és Moreno (LB) között szinte minimális az összeköttetés, nincs esély sikeres labdakihozatalra. Az ilyen szituációkban nagyon hasznos a hamis szélsőhátvéd szerepe! 

A SZH-ek adják a szélességet, a szélsők a félterületben helyezkdnek, habár jó védekezéssel (fedezőárnyék használatával) könnyen semlegesíteni lehet ezt a támadó struktúrát. Mivel a bal oldalon nincs szélesség, ezért Moreno kénytelen hátrafelé fordulni és visszapaszolni a középhátvédek felé. Látható, hogy a támadó 4-es közül senki sem megjátszahtó (maximum hosszú labdákkal), a közelben nincs olyan játékos, aki miután kapja a labdát egyből képes lenne egy esetleges felpasszra, tehát nem megfelelő az eloszlás. Can (LCM) feljebb kellene helyezkedjen, így a középhátvédek is feljebb tudnának lépni. Clyne (RB) centrálisabban kellene, hogy helyezedjen, így biztosítva a horizontális labdajáratás lehetőségét, így Henderson (RCM) feljebb léphetne Lallana (RW) helyére, aki pedig a szélen tudna szélességet adni.

A labda Cannál, de nincs vertikális opciója, rossz támadó alakzat, túl sok játékos helyezkedik ugyanabban a függőleges sávban (egy sávban max. 3 játékos, különben egymást blokkolják). Senki sem megjátszható, a támadók megint mozgásban vannak, így nincs esélye a felpassznak. 

A probléma hasonló, mint az előző képen, túl sok mozgás a támadóktól, mindenki úton van, de nem ott, ahol lennie kellene. Senki sem áll készen a labda fogadására, amely passzív pozíciós játékot eredményez. Valamint szintén túl sok játékos ugyanabban a függőleges sávban, amellyel csak a védekező csapat dolgát teszik könnyebbé. 

Ezen problémák természetesen könnyedén megoldhatóak, azonban a jövőben nagy előrelépés szükséges (taktikailag és játékosállományban egyaránt). A Liverpool jó úton indult el Klopp alatt, ám időre van szüksége ahhoz, hogy ötleteit maximálisan át tudja adni a játékosok számára. 

A szélsőhátvédek szerepe folyamatosan változik. Korábban többynyire csupán csak védekező feladatokkal rendelkeztek, mára azonban a támadó mozgások esszenciális részévé váltak. Valamikor mögékerülést (angol 'overlap run'), valamikor alákerülést ('underlap run') hajtanak végre, legtöbb esetben támadásban szélességet adnak, ám manapság gyakran előfodulnak a félterületben (közép és szél közötti terület), egy amolyan hamis szélsőhátvéd szerepben. Ezért egy modern szélsőhátvédnek meglehetősen sokoldalúnak kell lennie, hogy minden rendszerben hatékony tudjon lenni (pl.: David Alaba, Dani Alves). 

Véleményem szerint ezen újítás legnagyobb előnye, hogy flexibilitást ad bármelyik játékrendszernek. A szélsőhátvédek lehetnek mélyebben-magasabban a félterületben, elfoglalhatják a széleket, hogy az ellenfél horizontális széthúzása érdekében szélességet adjanak. Érdemes megfigyelni Alaba mozgásait, van amikor a félterületben mélyebben helyezkedik, hogy jobb összeköttetésben legyen a balszélsővel, ám amikor a középpályás visszalép, akkor ő feljebb lép a félterületben a vonalak közé (védővonalak), hogy támadó mélységet adjon (az Arsenal ellen is középről szerzett gólt, mutatva sokoldalúságát). 

Alapvetően így néz ki a pozícionális struktúra egy horizontálisan kompakt 4-4-2 ellen. A szélsőhátvédek keskenyebb pozícióban vannak, ennek eredménye: 

• több horizontális (vízszintes irányú) labdajáratás hátul -> passzsávok megnyitása érdekében 
• jobb összeköttetés a középhátvédekkel és a szélsőkkel egyaránt
• átlós játék esélyének növelése
• könnyebb átmenet támadásból védekezésbe, mivel a szélsőhátvédek már jó pozícióban vannak (a védelmi vonal hamarabb tud összeszűkülni -> esetleges gyors indítások levédekezése + idő nyerése ami alatt a csapat újra tud szerveződni)
• könnyebb 1v1 szituációk a szélsőknek

A legfontosabb előnye az utolsó a mai futballban. Hátsó labdajáratás után egyből lehet forgatni a szélsőhöz, akinek egyből megvan a lehetősége 1v1-re. Gyakran fordul elő, hogy a gyenge oldalon (labda zónájával ellentétes oldal) a szélsőhátvéd ad szélességet, ám a hozzá való forgatás után kénytelen visszafordulni és hátrafelé passzolni (mivel szélsőhátvédek általánosságban gyengék 1v1 szituációkban támadó szemponból -> legtöbbször a beadást keresik). 

A stratégiai előnye, hogy a szélsőhátvédek a félterületben való helyezkedése lehetővé teszi a folyamatos labdajáratást a félterületek között (ellenfél védekező alakzatának horizontális széthúzása). Így a támadó alakzat 2-3-5, aminek 2 különböző formája van. Az egyik, amelyben a 3 játékos a BKP-VKP-JKP (bal középp.-védekező középp.-jobb középp. -> mivel a KP-ok alapvetően jobban tudják diktálni a meccs tempóját, a labdajáratást), a másikban a 3 a BSZH-VKP-JSZH (főleg a Bayern Münchennél).

Példák Bayern mérkőzésekről (a képen való jelölések -> RCB: jobb középhátvéd. LCB: bal középh., LB: bal szélsőhátvéd, DM: védekező kp., RB: jobb szh., LCM: bal kp., RCM: jobb kp., LW: bal szélső, RW: jobb sz., CF: csatár)

A támadó alakzat egy fontos aspektusa, hogy képes legyen azonnal visszatámadni labdavesztés esetén. Mivel a SZH-ek a félterületet foglalják el, így képesek lezárni a legfontosabb sávot (mivel a kontratámadások többsége a félterületben vagy középen megy végig). Amennyiben a visszatámadás nem sikeres, akkor könnyen vissza tudnak zárni és stabilitást adni a védelmi vonalnak. 

Flexibilis szélsőhátvéd mozgások:

Amikor a KP-ok visszalépnek, a SZH-eknek feljebb kell lépniük (hogy támadó mélységet adjanak vertikálisan vagy diagonálisan), ilyenkor 2 opciójuk van: 

• ahogy a KP visszalép a félterület a védővonalak között üres, a szélső belép a félterületbe, a SZH feljebb lép szélességet adni a szélen
• a SZH lép be a védővonalak közé (félterületbe), a szélső szélességet ad ->innen a SZH könnyen végezhet egy alákerülő beindulást, amint a szélső megkapja a labdát (gyakori kombináció Thiago-Alaba-Coman között)

Úgy gondolom, hogy ez egy nagyon érdekes aspektusa a játéknak, mivel a szélsőhátvédek a hatékony pozíciós játék esszenciális részévé váltak az elmúlt pár évben.