A szélsőhátvédek szerepe folyamatosan változik. Korábban többynyire csupán csak védekező feladatokkal rendelkeztek, mára azonban a támadó mozgások esszenciális részévé váltak. Valamikor mögékerülést (angol 'overlap run'), valamikor alákerülést ('underlap run') hajtanak végre, legtöbb esetben támadásban szélességet adnak, ám manapság gyakran előfodulnak a félterületben (közép és szél közötti terület), egy amolyan hamis szélsőhátvéd szerepben. Ezért egy modern szélsőhátvédnek meglehetősen sokoldalúnak kell lennie, hogy minden rendszerben hatékony tudjon lenni (pl.: David Alaba, Dani Alves). 

Véleményem szerint ezen újítás legnagyobb előnye, hogy flexibilitást ad bármelyik játékrendszernek. A szélsőhátvédek lehetnek mélyebben-magasabban a félterületben, elfoglalhatják a széleket, hogy az ellenfél horizontális széthúzása érdekében szélességet adjanak. Érdemes megfigyelni Alaba mozgásait, van amikor a félterületben mélyebben helyezkedik, hogy jobb összeköttetésben legyen a balszélsővel, ám amikor a középpályás visszalép, akkor ő feljebb lép a félterületben a vonalak közé (védővonalak), hogy támadó mélységet adjon (az Arsenal ellen is középről szerzett gólt, mutatva sokoldalúságát). 

Alapvetően így néz ki a pozícionális struktúra egy horizontálisan kompakt 4-4-2 ellen. A szélsőhátvédek keskenyebb pozícióban vannak, ennek eredménye: 

  • több horizontális (vízszintes irányú) labdajáratás hátul -> passzsávok megnyitása érdekében 
  • jobb összeköttetés a középhátvédekkel és a szélsőkkel egyaránt
  • átlós játék esélyének növelése
  • könnyebb átmenet támadásból védekezésbe, mivel a szélsőhátvédek már jó pozícióban vannak (a védelmi vonal hamarabb tud összeszűkülni -> esetleges gyors indítások levédekezése + idő nyerése ami alatt a csapat újra tud szerveződni)
  • könnyebb 1v1 szituációk a szélsőknek

A legfontosabb előnye az utolsó a mai futballban. Hátsó labdajáratás után egyből lehet forgatni a szélsőhöz, akinek egyből megvan a lehetősége 1v1-re. Gyakran fordul elő, hogy a gyenge oldalon (labda zónájával ellentétes oldal) a szélsőhátvéd ad szélességet, ám a hozzá való forgatás után kénytelen visszafordulni és hátrafelé passzolni (mivel szélsőhátvédek általánosságban gyengék 1v1 szituációkban támadó szemponból -> legtöbbször a beadást keresik). 

A stratégiai előnye, hogy a szélsőhátvédek a félterületben való helyezkedése lehetővé teszi a folyamatos labdajáratást a félterületek között (ellenfél védekező alakzatának horizontális széthúzása). Így a támadó alakzat 2-3-5, aminek 2 különböző formája van. Az egyik, amelyben a 3 játékos a BKP-VKP-JKP (bal középp.-védekező középp.-jobb középp. -> mivel a KP-ok alapvetően jobban tudják diktálni a meccs tempóját, a labdajáratást), a másikban a 3 a BSZH-VKP-JSZH (főleg a Bayern Münchennél).

Példák Bayern mérkőzésekről (a képen való jelölések -> RCB: jobb középhátvéd. LCB: bal középh., LB: bal szélsőhátvéd, DM: védekező kp., RB: jobb szh., LCM: bal kp., RCM: jobb kp., LW: bal szélső, RW: jobb sz., CF: csatár)

A támadó alakzat egy fontos aspektusa, hogy képes legyen azonnal visszatámadni labdavesztés esetén. Mivel a SZH-ek a félterületet foglalják el, így képesek lezárni a legfontosabb sávot (mivel a kontratámadások többsége a félterületben vagy középen megy végig). Amennyiben a visszatámadás nem sikeres, akkor könnyen vissza tudnak zárni és stabilitást adni a védelmi vonalnak. 

Flexibilis szélsőhátvéd mozgások:

Amikor a KP-ok visszalépnek, a SZH-eknek feljebb kell lépniük (hogy támadó mélységet adjanak vertikálisan vagy diagonálisan), ilyenkor 2 opciójuk van: 

  • ahogy a KP visszalép a félterület a védővonalak között üres, a szélső belép a félterületbe, a SZH feljebb lép szélességet adni a szélen
  • a SZH lép be a védővonalak közé (félterületbe), a szélső szélességet ad ->innen a SZH könnyen végezhet egy alákerülő beindulást, amint a szélső megkapja a labdát (gyakori kombináció Thiago-Alaba-Coman között)

Úgy gondolom, hogy ez egy nagyon érdekes aspektusa a játéknak, mivel a szélsőhátvédek a hatékony pozíciós játék esszenciális részévé váltak az elmúlt pár évben.